A képességek korai fejlesztése
Miért fontos a képességek korai fejlesztése?
Az első életév történései, ingerei meghatározó jelentőségűek az idegrendszer érésében.
A mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével. A gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy életszakaszban a központi idegrendszer egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll.
Ha a mozgásfejlődés bármely szakasza kimarad, vagy nem gyakorlódik be (pl.: kúszás, mászás), akkor a hozzá kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Több terület elégtelen, hibás működése tanulási nehézségekhez, sőt tanulási zavarokhoz is vezethet.
A mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek.
A kúszás, mászás, járás, úszás pontos képet ad az idegrendszer egy-egy területének fejlettségéről.
A fejletlen idegrendszer okozhat tanulási problémákat.
Egy fejlődő személyiséget vizsgálva minden életkorban találunk közös, az adott periódusra jellemző sajátosságokat, ezeket életkori sajátosságoknak nevezzük.
Ilyen életkori sajátosságnak tekintjük, pl.: hogy a négyhónapos gyermek nyúl a tárgyak után, az 1 éves elkezd beszélni, stb.
Az életkori sajátosságok megjelenésében törvényszerűségek észlelhetők. A legtöbb egyénnél azonos életévekben jelennek meg, követik egymást, sorrendjük megfordíthatatlan, átugorhatatlan, megjelenésük megfelelő fejlettségi és érettségi szintet, hiányuk pedig lelassult fejlődést jelez.
Egy-egy fejlődési szakaszhoz hasonló testi, idegrendszeri, megismerési, érzelmi, viselkedési és teljesítménybeli szintek, érési fokozatok tartoznak.
Nagyon fontos, hogy minél korábban diagnosztizáljuk a problémát, hiszen ha hiányzik egy képesség, egy tégla, akkor nem lehet rá építeni a következő ismeretet és összeomlik a ház, nem épül fel a tudás.
