Egyes fejlődési szakaszok jellemzői

A méhen belüli fejlődés során elkezdődik a tanulás elemi szinten. Az iskolai tanulás számos képesség működését igényli, melyek egyike sem az iskolába lépés napján alakul ki, hanem egy folyamatos fejlődés eredményeként.

Minden képesség kialakulása szempontjából létezik egy úgynevezett szenzitív periódus, ezen időintervallumon belül ki kell alakulnia az egyes képességeknek, pl. a stabil ülés 6-8 hónapos korban jelenik meg. Ellenkező esetben akadályozza az erre épülő, az üléssel összefüggő további képességek kibontakozását. Ez az ülés példájánál maradva azt jelenti, hogy ebben a pozícióban képes a gyermek az oldalról érkező hangokat fejelfordítással helyesen lokalizálni, mely az irányhallás kialakulása szempontjából lényeges (ez később a beszédtanulásban is megjelenik, illetve a valóságban való tájékozódásunk alapja is).

Kisgyermekkorban még mindig nagyon hangsúlyos a nagymozgás és a beszéd fejlődése. Mindent mozgásba ágyazva tapasztal meg a gyermek. A korszak elején a stabil ülésből, térdelésből állásba kapaszkodik, majd megteszi első önálló lépéseit. Ez nem azt jelenti, hogy a helyváltoztató mozgások közül a kúszást, mászást elhagyja, bár miután megtapasztalja, hogy a fent világa sokkal érdekesebb, szívesebben ácsorog, bútorokba vagy felnőttekbe kapaszkodva közlekedik. Nagyon fontos, hogy a kúszás, mászás folyamata alaposan kidolgozódjék. Saját testének határairól kap visszajelzést, amikor kúszik 5-8 hónapos korban és ekkor (nagy felülettel érintkezik a talajjal). Saját testhatárai ismerete szükséges ahhoz, hogy megtanulja, milyen kiterjedése van a térben. Így meg tudja fogni, amit el szeretne érni, ki tudja kerülni, amit ki kell. A csecsemő megtanulja bemérni a távolságokat, a magasságokat, mélységeket. Később e tapasztalatokra épülnek majd a testrészek nevei.

A kúszás, mászás (8-10 hónapos korban) begyakorlása a helyes mozgáskoordináció fejlődése szempontjából, illetve az agyféltekék dominanciájának kialakulása terén is nagyon lényeges mozgásformák. Két agyféltekénk közül a jobb oldali a bal test felet irányítja, a bal a jobb oldalit. Ám a két agyfélteke nem egymástól izoláltan működik, hanem egymással folyamatosan integrálja tapasztalatait. A kúszás, mászás éppen olyan mozgásformák, melyeknél a váltott kar-lábmozgás miatt megvalósul az agyféltekék szinkronizációja.

9-12 hónapos kor között feláll a csecsemő.
Ebben az életkorban a kéreg alatti területek is bekapcsolódnak az irányításba.
Finomodnak a kéz mozgásai, pontosabbá válik a beszédszervek működése.
A világ megismerése egyszerűbb a gyermeknek, ha rendszert viszünk a mindennapokba. Fontos, hogy kialakuljon bioritmusa, megfelelő alvási ciklusokkal. Az idegrendszer fejlődése szoros kapcsolatban áll az egyensúlyi szervvel. Az egyensúlyi rendszer intenzív stimulálása kedvezően befolyásolja az összes agyi érési folyamatot, így a figyelmet is.
Játszóházunkban minden egyes alkalommal nagy hangsúlyt kap az egyensúlyi ingerek biztosítása különböző játékeszközök segítségével!

1-3 éves kor:
Stabil, jól megalapozott nagymozgásra épül a finommozgás. Finommozgásnak nevezzük azokat a mozgásokat, melyeket apró izmok produkálják, aprólékosan kidolgozva. Idetartoznak a kézmozgások, a legfinomabb pedig a beszédmozgás.

A tapintáson belül háttérbe szorul a szájtéren belüli megtapasztalás, a gyermek egyre ritkábban veszi szájába a különböző tárgyakat, inkább megpróbálja szétszedni azokat. Ezért fontosak azok a játékszerek, melyeket tudja rakosgatni, egymásba / egymáshoz illeszteni. Kezdi felkelteni érdeklődését a firka, élvezi, hogy nyomot hagy maga után, kezdetben lengővonalas firka jellemzi “ábrázolását”, majd megjelenik a körkörös firka. Egyre többféle mozgás kivitelezésére képes csuklója, kupakot csavar, kulcsot zárból kiszed, papírt tép.

A szem – kéz koordináció fejlődésére kedvező hatással van a sok labdázás (egyre ügyesebben gurít, dob, a korszak végére nyújtja karját a labda felé, igyekszik elkapni). Nemcsak labdát gurít a gyermek, húzogatható és tologatható játékokkal megteszi első lépéseit oldalra, illetve hátra felé. A két tárgyas manipulálást felváltja a három, és még több tárggyal való foglalatoskodás. Ebben a korszakban kerülnek elő a sima felülettel rendelkező fa építőkockák, melyekből sorban és egymásra is tudnia kell építeni.
A formatábla elemeit már nem próba-szerencse módon, hanem belátással rakja a helyére.
A finommozgás fejlődése a megfelelő szociális érettséget is előkészíti. Az önállóság fejlődésének csírái ott kezdődnek, amikor fürdésnél, öltözködésnél a gyermek karját vagy lábát nyújtja. 3 éves korra kialakul szoba – és ágytisztaság. Egyszerűbb ruhadarabokat felvesz (pl. zoknit, trikót), gombol, zipzároz, cipőt fűz. Ezért fontos, hogy ne végezzünk el mindent helyette. Ha ebben az időszakban időt és türelmet szentelünk az önálló próbálkozásoknak, megkönnyítjük a feladatát az evés, ivás, öltözködés, elpakolás stb. terén.

A gyermek beszédfejlődését jellemzi e korban, hogy egyre hosszabb gagyogási ciklusokat ejt. Az ismétlődő napi szituációk, illetve az anya folyamatos verbalizálása segíti a gyermeket a beszédmegértésben. Saját nevét felismeri, gesztus nélkül is érti a felszólításokat, érzi a tagadást az intonáció alapján. Az első szavak, egyszavas mondatok kezdetben a hétköznapi tárgyakra, eseményekre, személyekre vonatkoznak. Később cselekedeteit is szóval jelöli, szereti a rímjátékokat, a kisgyermekkor végére az egyszerűbb toldalékokat elkezdi alkalmazni (pl. tulajdonviszony, többes szám, tárgyeset). Miután kezdetben az anya a kérdéseit maga válaszolja meg, illetve miután rájön a gyermek, hogy a beszéddel árnyaltabban kommunikálhatja érzéseit, vágyait, megjelenik a szerepcsere a gyermek beszédében.

Két éves kort megelőzően ugrásszerűen megnő a gyermek szókincse. E folyamat kislányoknál előbb mehet végbe, kisfiúknál kissé késhet, ez hormonális okokkal magyarázható. Ha a gyermek nem beszél, először a halló apparátussal és hallás észleléssel kapcsolatos folyamatokat kell megfigyelni, megvizsgálni.

A mozgásba, cselekvésbe ágyazott gondolkodás eredményeképpen a rakosgatásból próba szerencse úton formaegyeztetés, válogatás, párosítás alakul. Az ismétlődő helyzeteknek köszönhetően emlékezetében tartja a szokványos tárgyak helyét, és elkezdi utánozni a felnőtteket, azok tárgyhasználatát. Észlelése is finomodik, apróbb tárgyakat, hangokat is észrevesz.

A kisgyermekkor kezdetén szorosan hozzátartozik a szülővel való együttműködés. Ekkor még nem képes a szülő állandó felügyelete és odafigyelése nélkül játszani a gyermek. A foglalkozásokon igyekszünk a különböző funkcióterületek fejlesztését szolgáló játékokat és stratégiákat megismertetni, bízva abban, hogy a játszóházban elkezdett folyamat otthon is folytatódik. A kisgyermekkor végére azonban már el tudja viselni szülei távollétét, és más gyermekek felé közeledik. Ennek azonban előfeltétele, hogy rendszeresen találkozzon kortársaival, illetve, hogy az otthoni játék során ne telepedjen a szülő minden pillanatban a gyermekre, hagyja önállóan is játszani.

A helyes mozgáskoordináció, illetve az egyensúlyozás képessége különböző összetettebb feladatokon át valósul meg, biciklin pedáloz, egy lábon áll, guggolva játszik.

A világ megismerése egyszerűbb a gyermeknek, ha rendszert viszünk a mindennapokba.

Óvodáskor

Testi fejlődés:
A kiscsoportos óvodásra még a kisgyermekkori testforma jellemző, a hat év körüli gyermekre a felnőttekre emlékeztető, arányos testalkat.

Ebben a korban az idegrendszer alakíthatósága, formálhatósága, rugalmassága nagymértékű. Ezért is fontos az előző részekben említett korai probléma felismerés és kezelés.
Az agykéreg folyamatai közül a serkentés van túlsúlyban, ez a magyarázat az óvodások nagy mozgásigényének. A megismerő folyamatok nőnek, illetve érzelmi és mozgásszükséglete felett képes lesz uralkodni. Ez az iskolaérettség feltétele.

Mozgásformáik gazdagodnak, járásuk biztonságosabbá válik.
A természetes mozgások aktív gyakorlása, a melyeket a legkülönbözőbb játéktevékenységek megkívánnak, a gyermek mozgáskultúrájának komoly részét képezi.

A mozgáskoordinációt, mely később az írás, olvasás elsajátításához szükséges a következő tényezők befolyásolják:

Finommotorika:
A finommozgásokon belül előtérbe kerülnek az ábrázolással kapcsolatos foglalatosságok. Három éves korban megjelenik a gyermek rajzában az emberábrázolás. Kezdetben fej – láb jelenléte jellemzi, később fokozatosan egyre részletesebb (törzs, kéz, kézfej, szem, száj, haj stb.), és az arányok is folyamatosan tökéletesednek. Számos és változatos kézműves tevékenységet, illetve más, a kézmozgását ügyesítő gyakorlatot sorolhatnánk ide. A lényeg az, hogy ezek a játékok szükségesek ahhoz, hogy iskoláskorra úgy kialakuljon a finommozgás képessége, hogy a hármas vonalközbe “a” betűt kanyarítson a gyermek. Vannak gyermekek, akiket szinte képtelenség rajzolásra rávenni. Ennek jelentősége az imént említettek fényében vitathatatlan. Nem bagatellizálhatjuk azáltal, hogy “senki sem tökéletes, nem mindenki szeret rajzolni”. A gyermekek – és a felnőttek is – azokat a dolgokat nem szeretik elvégezni, melyben nem jutnak sikerélményhez, ennek oka pedig az, hogy képességük azon a téren gyengébb. Két nagyobb tény köré csoportosíthatók a “nem rajzolás” okai. Egyrészt a mozgásfejlődés nem kielégítő, másrészt a gyermek figyelmét kell megerősíteni, mert nem képes egy helyben ülve hosszasabban produkálni.

Érzékelés és észlelés fejlődése:
Az érzékszervek ebben a korban finomodnak, differenciálódnak.
Az egyes érzékelési fajták fejlődését a gyerek egyre bonyolultabb, gazdagabb tevékenysége jellemzi.
Az érzékelés és észlelés fejlődésében nagy szerepe van a különböző tevékenységeket kiváltó okoknak és feltételeknek.
Ha a tevékenység a gyermeket leköti, akkor észlelése és érzékelése is pontosabbá válik, később ettől függ játékának, tevékenységének eredményessége.
Észlelése is finomodik, apróbb tárgyakat, hangokat is észrevesz. Képes csendben figyelni egy 10-15 perces történetre. Különbséget tud tenni a méretek között. Kezdik érdekelni a mennyiségekkel kapcsolatos fogalmak, számol (bár ez a számolás ekkor még mechanikus), tudja, hogy mit jelent az, hogy egy és sok.